Tisztaság a középkorban
Tisztaság a középkorban
A középkori emberek mindennapi élete szigorúan szabályozott szokásokra és hagyományokra épült, amelyek a tisztálkodásra és egészségmegőrzésre is kiterjedtek. Bár gyakran azt gondoljuk, hogy a középkorban az emberek elhanyagolták a higiéniát, valójában számos olyan praktikát alkalmaztak, amelyek célja a tisztaság és az egészség fenntartása volt – különösen a nemesi udvarokban.
Vízhasználat a középkorban
Még a legszegényebb kastélynak is rendelkeznie kellett vízforrással – ciszternával, kúttal, vagy szerencsés esetben természetes forrással, amely ivóvízzel látta el a vár népét.
Ha ilyen forrás nem volt, a vizet a faluból szállították fel a várba.
A tisztálkodás szerves része volt a nemesi életmódnak, a háznép számára is alapvető elvárás volt a rendszeres mosakodás, hiszen úgy hitték:„Tiszta testben tiszta lélek lakozik.”
A lovagok is előszeretettel fürdőztek; a masszázzsal egybekötött fürdés enyhítette a torna vagy harc során szerzett sérüléseket.
A fürdő ezen felül vendégszereteti gesztusnak számított: a várúrnő gyakran ajánlotta fel a fáradt utasoknak a lovaglás után.
Fürdőszoba a kastélyban
A legtöbb nemesi otthonban a fából készült fürdőkádat a kandalló közelében helyezték el, hogy a víz melegen maradjon. A kádat gyakran lepedővel bélelték, hogy a szálkák ne sértsék meg a fürdőzőt.
Néhány főúr itt, a fürdőben fogadta vendégeit, ahol a kádakat vászonnal takarták le, hogy tovább megőrizzék a víz hőmérsékletét, és a fürdőző meztelenségét is elrejtsék.
A XV. századtól a germán eredetű gőzfürdők divatja is elterjedt, újabb lehetőséget nyújtva a testi-lelki felfrissülésre.
Higiéniai szokások az étkezésnél
Étkezés előtt a vendégek és a háznép kezet mostak, amelynek idejét a szolgák kürtszóval jelezték. A szolgák vizes kancsókkal érkeztek, és mindenki kezére vizet öntöttek.
Mivel evőeszközök nélkül a kezükkel ettek, ezt a tisztálkodási szertartást az étkezés után is megismételték.
A finomabb nemesi udvarokban kardamomot és édesgyökeret is felszolgáltak, amelyeket fogápolásra használtak.
Gyógynövények és orvosságok
A várban az orvosságokat kerámia edényekben tárolták, mert az üveg ritkaságszámba ment, drágasága és törékenysége miatt. Gyakran a káplán vagy a botanikai ismeretekkel rendelkező szerzetes segített a vár hölgyeinek, hogy gyógynövényágyásokat alakítsanak ki a kertben.
Számos növényt használtak különböző betegségek kezelésére: ismerték a hasfájás elleni teákat és a vérzéscsillapító balzsamokat. Több nemes hölgy nem sajnálta az idejét a bőrápolásra sem; növényi és ásványi alapú kenőcsöket alkalmaztak, hogy bőrüket halványítsák, és rendszeresen szedték szemöldöküket is.
Öltözet
A középkorban az öltözet jelképezte az egyén társadalmi rangját. Az új ruhákat és tunikákat általában ünnepnapokon viselték, a mindennapokra pedig átalakított, már használt darabokat hordtak. A pamut vagy lenvászon alsóruhák használata csak a középkor vége felé vált elterjedtté.
