Szent István 

István apja halála után koronát kért:
„(…) az isteni kegyelem intéséből Astrik püspököt, kit más néven Anastasiusnak mondanak, a szent apostolok küszöbéhez küldte, hogy Szent Péternek, az apostolok fejedelmének örökösét megkérje: a Pannónia tájain kivirult zsenge kereszténységnek bő áldását küldje, az esztergomi egyházat aláírásának tekintélyével főegyházzá szentelje, és a többi püspökséget is áldásával erősítse. Érdemesítse őt is arra, hogy királyi diadémával izmosítsa, hogy e tisztségre támaszkodva, amit Isten kegyelméből elkezdett, még keményebbre szilárdítsa.”

1. Várispánságok és  vármegyerendszer létrehozása

• István hatalmas területeket birtokolt földesúrként, gondoskodnia kellett a királyi birtokok irányításáról. A saját birtokain várispánságokat szervezett. Ezek a várhoz tartozó birtokot és az ott élő várnépeket irányították. A várnépek békeidőben a földeket művelték, de ha kellett, katonáskodtak is. 
• Nyugati mintára vármegyéket hozott létre. A vármegyék a területükön élő összes ember felett gyakorolták a hatalmat, tehát nemcsak a királyi birtokok, hanem a földesúri és az egyházi földek lakói felett is.
• A kétféle szervezetet az ispán személye kapcsolta össze. Ő állt a vármegye élén, képviselte a királyt.  Feladatai:
  • Adók beszedése
  • Katonai irányítás (várnépek)
  • Igazságszolgáltatás
• A vármegyék lettek az állam alapegységei, és hosszú évszázadokon keresztül meghatározták Magyarország közigazgatási rendszerét.

Miért volt szükség a vármegyékre? Mi történne, ha egy királynak minden ügyet személyesen kellene intéznie?

2. Az egyházi szervezet kiépítése

• Szent István nemcsak közigazgatási reformokat vezetett be, hanem az egyház szervezetét is megerősítette.
• Két érsekséget (Esztergom és Kalocsa) és nyolc püspökséget alapított.
• Az esztergomi érsek lett az ország legmagasabb rangú egyházi vezetője, aki a későbbiekben a királyokat is koronázta.
• Bevezette a tizedet, amely szerint minden termény tizedrészét az egyháznak kellett adni.

  „Ha valakinek az Isten tízet adott egy évben, a tizedik részt adja Istennek, és ha valaki tizedét elrejti, kilenc részt fizessen. És ha valaki a püspöknek elkülönített tizedet meglopja, mint tolvajt ítéljék meg, és az ebből eredő jóvátétel teljesen a püspöké legyen.”
  A tizedet a latin decima (tíz) szóból dézsmának is nevezték. Innen ered a megdézsmál kifejezés. 

• István elrendelte a kötelező vasárnapi templombajárást. 

3. Külpolitika

Békés külpolitikára törekedett. Egy jelentős német hadjárat fenyegette az országot, de azt visszaverte. Uralkodása tehát sikeres volt ebből a szempontból 

4. Utódlás

Egyetlen élő fia, Imre herceg, egy vadkanvadászaton megsérült, a sérüléseibe belehalt. A fia elvesztése nagyon megviselte az öregedő királyt. Olyan utódot keresett, aki az ő útját követni tudná.
Saját unokatestvérét, Vazult, aki feltehetőleg összeesküvéssel akart a trónra jutni, megvakíttatta, fiait száműzte. 

A Képes krónika Gizella, az idegen királyné bűneként mutatja be Vazul megvakítását. Szent István pedig e történet szerint védeni akarta Vazul fiait, Andrást, Bélát és Leventét. A történetváltozat oka leginkább az lehetett, hogy nem akarták a szentté avatott István király emlékét semmivel sem beárnyékolni.

„Siratta őt [Imre herceget] Szent István király … atyafiságában nem látott senki olyast, aki az ő halála után keresztényi hitben tartsa meg országát. Mert a magyar nemzet inkább hajlott a pogány szertartásokhoz, mint Krisztus hitéhez. … sietvén elküldötte … követét, … hozza ki a nyitrai börtönből nagybátyja fiát, Vazult … vezesse hozzá, hogy mielőtt meghal, királlyá tehesse. Meghallotta ezt Gizella királyné, … nagy hamarsággal elküldötte követét, név szerint Seböst … abba a börtönbe, ahol Vazult őrizték. Sebös tehát megelőzte a király küldöttét, kitolta Vazul szemét, és ólmot öntött fülének üregébe … Látta Szent István király, milyen nyomorúságosan megcsonkították, keservesen sírni kezdett, de nyomta a betegség terhe, és így nem adhatta meg a gonosztevőknek méltó büntetésüket. Magához hívta … Andrást, Bélát és Leventét, azt tanácsolta nekik, fussanak, amilyen gyorsan csak tudnak, hogy megóvják életüket és testi épségüket. Ezek megfogadták a szent király bölcs tanácsát, és Csehországba futottak a bajok és fájdalmak színe elől.”

Végül unokaöccsét, a velencei dózse fiát, Orseoló Pétert tette meg trónörökösének. 
1038-ban meghalt, de zavaros helyzet alakult ki az országban. 

Feladatok: https://nat2012.nkp.hu/tankonyv/tortenelem_9/lecke_05_039