Az olasz egység létrejötte

Olaszország egyesítése – A szabadságharc és az egység felé vezető út

Bevezetés: Itália, a megosztott föld

A 19. század elején az Itáliai-félsziget még messze volt az egységtől. Az egykor dicső Római Birodalom területén több kisebb állam osztozott, melyek gyakran idegen uralom alatt álltak. Északon az Osztrák Császárság uralta Milánót és Velencét, középen a Pápai Állam helyezkedett el, míg délen a Szicíliai–Nápolyi Királyság (más néven a Két Szicília Királysága) uralkodott.

Az itáliaiak régóta vágytak az egységre, de az 1848–1849-es forradalmak és felkelések nem vezettek sikerre. Az olasz egység megteremtéséért azonban két fő erő dolgozott:

• A Szárd–Piemonti Királyság, amely egy észak-itáliai állam volt, élén a Savoyai-házból származó uralkodóval, II. Viktor Emánuellel és miniszterelnökével, Camillo di Cavourral.
• A forradalmárok, akiket Giuseppe Garibaldi vezetett, és akik fegyveres harccal akarták felszabadítani Itáliát.

A szabadságharc és a diplomácia összjátéka

A Piemonti Királyság felismerte, hogy egyedül nem lesz képes legyőzni az Osztrák Császárságot, ezért szövetségeseket keresett. III. Napóleon francia császár támogatta az osztrákok elleni harcot, de valójában nem akarta, hogy túl erős Olaszország jöjjön létre.

1859 – A solferinói csata és az első lépés az egység felé

1859-ben kitört a háború az osztrákok ellen, és Solferinónál a francia–piemonti csapatok véres győzelmet arattak Ferenc József osztrák császár hadserege felett. Olyan sok ember elesett a csatában, hogy ez késztette Henry Dunant svájci orvost a Vöröskereszt létrehozására.
Bár III. Napóleon gyorsan békét kötött, mert nem akarta, hogy az olaszok túl nagy befolyásra tegyenek szert, az észak-itáliai osztrák uralom meggyengült.
A béke következtében Észak-Itália – Velence kivételével Szárd-Piemonti Királysághoz került, Franciaroszág pedig megkapta Savoyát és Nizzát, amit a segítségéért cserébe ígért neki Cavour. 

Garibaldi és az Ezrek Expedíciója – Dél-Itália felszabadítása

Miközben Észak-Itália felszabadult, Giuseppe Garibaldi más úton indult el az egység felé. 1860-ban ezer vörös inges önkéntesével (Spedizione dei Mille) partra szállt Szicíliában, hogy megdöntse a Bourbon-uralmat.

Garibaldi hadjárata egy igazi kalandregénybe illő történet volt: az önkéntesek kis létszáma ellenére is egyik győzelmet aratták a másik után. Nápoly és egész Dél-Itália felszabadult, majd Garibaldi átadta a területet II. Viktor Emánuelnek, ezzel hozzájárulva az Olasz Királyság 1861-es kikiáltásához.

Az olasz egység befejezése – Róma elfoglalása

Bár 1861-ben kikiáltották az Olasz Királyságot, a főváros még nem lehetett Róma, mert a Pápai Államot francia csapatok védték. Cavour már korábban megfogalmazta: Róma nélkül nincs olasz egység. 

1870-ben azonban a porosz–francia háború kitörésekor III. Napóleon már nem tudta támogatni a pápát, ezért az olasz hadsereg megtámadta és elfoglalta Rómát. Ezzel Róma lett Olaszország fővárosa, és a nemzeti egység végleg megvalósult.

Milyen volt az élet az egységes Olaszországban?

Az olaszok nagy része örült az egységnek, de sok probléma is felmerült:

• Az északi és déli területek gazdaságilag nagyon különböztek.
• A katolikus egyház nem ismerte el az olasz államot.
• Az új kormány nehézségekkel küzdött az irányításban.

Az olaszok mégis egy nemzetté váltak, és a 19. század végére modern állammá fejlődtek.

Forrás:

1889 nyarán az olasz-francia viszony olasz szemmel: 
„Térjünk át a tuniszi kérdésre. Előrebocsátom, hogy számunkra sokkal, de sokkal jobb lett volna, ha Franciaország nem kerít birtokába egy Szicíliához és Szardíniához ennyire közeli afrikai országot. Elismerem, hogy megfelel a helyes olasz politikának megtenni mindent, hogy elterítsük Franciaországot hódítási szándékának megvalósításától. Nem titkolom magam előtt, hogy ha nem sikerül eltérítenünk Franciaországot, és az tovább folytatja az afrikai partok annexiójának politikáját, egészen odáig, hogy Egyiptom kapuját döngesse, ez merényletet jelentene a földközi-tengeri egyensúly ellen, melynek megvédésében Olaszország az egyik leginkább érdekelt állam.”

Miért vált feszültté a két állam közti viszony?